LZ@DeV

Egy egykori indie játékfejlesztő gondolatai

Üdvözöllek kiber-vándor!

- Fáradtnak tűnsz. Megkínálhatlak egy hellyel és egy jó, jéghideg korsó sörrel? Igen? Parancsolj! Csüccs!
...
- Hogy mi ez a hely? Csak egy üres telek, amelynek én lennék a tulajdonosa.
...
- Heheh, egykoron világok álmodója voltam, lelkes alkotó, aki az ötletei alapján ontotta magából a tartalmat és alig várta, hogy szórakoztassa embertársait. Persze... sok év telt el azóta, sok minden nem úgy jött össze, mint ahogy azt szerettem volna. Szép lassan kiöregedtem abból a mentalitásból, ami egykoron féktelen "tevésbe" hajszolt.
De hát... ez az élet rendeje, nemde?
...
- B... be kell, hogy valljak valamit: ezt a telket azért bérlem, mert noha felhagytam a művészkedéssel, valahol mélyen az agyamban mindig is zavart ez a döntés. Ámbár logikus... gyűlnek a számlák, a ház félkész, s a családom sem teljes még. Nem juthat idő mindenre ugye? Nálam sokkal ügyesebbek, életrevalóbbak is belebuktak már ebbe, nem igaz?
...
- Bocsáss meg, nem akartalak lehangolni, csupán túlzottan elmerengtem!
...
- Szeretem ezt a kis telket, még ha üres is. Még ha csak én is néha-néha járok erre, s csak nagy ritkán találkozok a magadfajtákkal, kiknek ilyen butaságokat locsogok.
...
- Talán egyszer építek ide valamit.
Nem most lesz, s nem jövőre... talán soha. De amíg látod azt a kis lángot a bográcsom alatt... ott ni! Addig én itt vagyok, hogy megkínáljalak.
...
- Gyere legközelebb is!
Mára fogadd ezt a nótát búcsúzóul!